Érdekes, hogy az ember világa milyen kövekből építkezik. Szinte minden lakásra emlékszem, amely érzelmileg fontos volt nekem. De csak azokra. A dédim házára, a nagybátyámék régi albérletére. A nagymamáim lakásaira. És persze a meghatározó exeim szüleinek lakására. Érdekes, hogy csak azoknál, akik nem a szüleikkel éltek. Vajon miért?

Mikorra mosódnak ki belőlem ezek a képek? Miért kell emlékezni a szupermodern, mégis otthonos Budapest melletti házra, amelynek lenyűgöző hangulatú kertje volt? Vagy egy másik Budapest melletti házra, amely sokkal kevésbé volt modern, de hasonlóan otthonos? És mennyire fontosak onnan is a kerthez kötődő emlékek. Érdekes. Vagy egy budai lakásra, amely festményekkel és antik szobrokkal zsúfoltságában igazi intellektuális kuckó volt, s biztosan az a mai napig?

És nyilván kitörölhetetlen a lakások nyoma, amelyekben laktam. A hatalmas belvárosi lakás, amelyben ketten csak bolyongtunk, s végül el is vesztettük egymást. Vagy az icipici budai lakás a város felett. Mennyire otthon volt, valódi fészek. És szerettem a napsütötte budai lakást, ahova hatalmas gesztenyefák között vezetett fel az út. Máig emlékszem, ez mennyire lenyűgözött, amikor először láttam. Még nem tudtam, kivesszük-e, de elhoztam emlékbe egy gesztenyét a kertből.

És a saját lakások. Az, amelyben felnőttem, a kiserdő melletti otthonosság, az elátkozott messzeség ellenére is. S végül a város közepi kislakás, amely a béke szigete.

Mindegyik az énem része valahogy.

És ha ma kívánhatnék egy helyet, milyet kívánnék?
Számomra is meglepő a változás, amely az elmúlt évek gyümölcse: már otthonnak is kertes házat kérnék. Nem kellene óriási kert, de egy a házat kicsit takaró előkert és egy szabad rohangálós rész hátra egy kis leülős sarokkal, körbeültetve növényekkel, hogy ne lássanak a szomszédok. A ház lehetne kétszintes, de nem kellene nagyon nagy. És újabban szeretnek nyaralót. A Balatonnál. Ebből sem kéne nagy. Nyaralni lehet egymás hegyén-hátán is. Egy tájba illő ház az északi parton, elvadultnak tűnő kerttel. Nem túl közel, de gyalogtávolságban a strandtól.
Persze ez utóbbi csak akkor, ha van társam. Mindkettő csak akkor kellene. Ha nincs, akkor elég a pesti kislakás a város szívében.
De ha van, és mondjuk az, aki most a társam, akkor a balatoni nyaralónak olyan helyen kell lennie, ahol a strand mellett kikötő is van. Mert akkor kell egy hajó is, egy vitorlás.
Ez esetben persze valószínűleg marad a pesti kislakás, és a kertes ház nem Magyarországon áll majd.

De hogy mit szeretnek, melyik legyen, azt nem tudom...